Szerb rövid névmások (klitikumok): me, te, ga, joj
A szerbben a tárgyas és részes névmásoknak két alakjuk van. A hétköznapi beszédben szinte mindig a rövid, hangsúlytalan alakot — a klitikumot — használjuk: tárgyeset me, te, ga, je, nas, vas, ih; részes eset mi, ti, mu, joj, nam, vam, im. Ezért mondja a szerb azt, hogy „Vidim ga“, és nem „Vidim njega“ — az utóbbi mereven, tankönyvízűen hangzik. Két dologra figyelj. Először: válaszd ki a helyes rövid alakot eset, személy és nem szerint. Másodszor: a klitikum sosem állhat a mondat elején, mindig a második helyre kerül. Ezért „Danas ga vidim“, nem „Ga vidim“. A hosszú alak (njega, tebe) a nyomatékhoz és az elöljárószók után kell: „za njega“, sosem „za ga“. Vigyázz a „joj“ (njoj, részes) és a „je“ (nju, tárgy) keverésével is.
Példák
- Vidim ga. I see him.
- Dajem ti knjigu. I'm giving you a book.
- Zovem je. I'm calling her.
A teljes lecke
Minden a videóból, szövegben.
-
„Vidim ga“-t akarsz mondani, de „Vidim njega“-t mondasz. Megértik, de mereven hangzik, mintha tankönyvből olvasnád. A szerbek a hétköznapi beszédben rövid, hangsúlytalan névmásokat használnak: me, te, ga, joj. Tanuljuk meg ezeket.
-
Lássuk, miről van szó. Amikor egy főnevet a „njega, nju, njih“ szavakkal helyettesítesz, a szerbnek két alakja van. Hosszú, hangsúlyos: mene, tebe, njega. És rövid, hangsúlytalan szócskák, amelyeket klitikumnak hívnak: me, te, ga. A hétköznapi beszédben szinte mindig a rövidet használod.
-
Két sor van belőlük, eset szerint. A tárgyeset — ez a „kit, mit“, a tárgy: me, te, ga, je, nas, vas, ih. És a részes eset (datívusz) — ez a „kinek“, akinek adsz vagy mondasz valamit: mi, ti, mu, joj, nam, vam, im. Nem kell mind egyszerre megtanulnod; nézd, hogyan működnek.
-
Kezdjük a leggyakoribbal. Azt akarod mondani, hogy látod őt. Nem kell a hosszú „njega“ — elég egyetlen „ga“: Vidim ga. „Látom őt.“ Ez a „ga“ az „on“ tárgyesete — a „njega“ rövid alakja. Közvetlenül az ige után áll, a mondat második helyén. A szerbek tényleg így beszélnek.
-
Ugyanígy van vele is. Ha felhívsz egy lányt, nem azt mondod, hogy „Zovem nju“ — a rövid „je“-t használod: Zovem je. „Felhívom őt.“ Ez a „je“ az „ona“ tárgyesete. Vigyázz — pont úgy néz ki, mint a „biti“ ige „je“ alakja, de itt „nju“-t jelent. A mondatban elfoglalt helyük különbözteti meg őket.
-
Most a részes eset — akinek adsz valamit. Azt akarod mondani, hogy neked adsz egy könyvet. A hosszú „tebi“ helyett a rövid „ti“-t használod: Dajem ti knjigu. „Adok neked egy könyvet.“ Ez a „ti“ a részes eset — a cselekvés címzettje. Közvetlenül az ige után áll, és csak utána jön a „knjigu“. Ige, aztán klitikum, aztán a többi.
-
Még egy részes eset, ezúttal vele. Az „ona“ részes esete a „joj“ — ez a szó gyakran megzavarja a kezdőket. Ha neki mondasz valamit: Kažem joj istinu. „Megmondom neki az igazat.“ A „joj“ azt jelenti: „njoj“ — az „ona“ rövid részes esete. Ne keverd a „je“ tárgyesettel: a „je“ az, akit látok, a „joj“ az, akinek mondom.
-
Itt a kulcsszabály a helyükről. A rövid névmások klitikumok — hangsúlytalanok, sosem állnak a mondat elején. Az első szóra támaszkodnak, és közvetlenül utána, a második helyre kerülnek. Ezért „Vidim ga“, és nem „Ga vidim“. Ugyanez a szabály érvényes a „se“-re és a „sam“-ra is.
-
Nézd, hogyan ugrik a klitikum, ha a mondat nem igével kezdődik. „Vidim ga“ — elöl az ige, utána a „ga“. De ha a „Danas“ szóval kezdesz: Danas ga vidim. „Ma látom őt.“ Most a „danas“ az első szó, így a „ga“ rögtön mögé ugrik — messze a „vidim“ igétől. A klitikum a második helyet követi, akármi is áll elöl.
-
És mikor van szükséged a hosszú alakra? Három esetben. Elöljárószó után mindig a hosszú jön: „za njega“, nem „za ga“. Amikor kiemelsz valamit: „Vidim njega, ne nju“. És amikor egyetlen szóval válaszolsz: „Koga?“ — „Njega“. Egyébként a hétköznapi beszédben a rövid alak.
-
Nézd az elöljárószót működés közben. Egy „za“-féle elöljárószó után a hosszú alak kötelező — klitikum itt nem állhat: Ovo je za njega. „Ez neki van.“ Azt mondod: „za njega“, semmiképp sem „za ga“. Elöljárószó után mindig a hosszú, hangsúlyos alak. Ezt jegyezd meg vasszabályként.
-
És most a fő buktató — amiért itt vagy. Ne tedd mindenhová a hosszú alakot. A „Vidim njega“ külön hangsúly nélkül mereven és könyvszagúan hangzik. Egy hétköznapi mondatban ez egyszerűen „Vidim ga“.
-
És a másik gyakori hiba — a klitikumot a mondat elejére teszed. A „Ga vidim“ nem jó, mert a klitikum sosem áll elöl. Az első szó mögé kell: „Vidim ga“ vagy „Danas ga vidim“. Második hely, mindig.
-
Foglaljuk össze. A hétköznapi beszédben rövid névmásokat használsz: tárgyeset me, te, ga, je, nas, vas, ih; részes eset mi, ti, mu, joj, nam, vam, im. Ezek klitikumok — sosem elöl, mindig a második helyen. A hosszú alakot — njega, tebe — a hangsúlyra és az elöljárószók utánra tartogatod. „Vidim ga“, nem „Vidim njega“.